Kritika ~

Ma elolvastam Tomii fanficcét (meg még jópárak írásait) és egyszerűen nem bírtam, kikívánkozott belőlem egy kritika >.< Előre is sajnálom, hogy most megismeritek a bunkó/cinikus énemet is >< : Kritika Tomii fanficcéhez. Ma úgy döntöttem, hogy elkezdek a gp-s/ php-s szerkesztők által írt történeteket olvasgatni. Nem lepett meg nagyon hogy eddig még egy érdemeset sem sikerült találnom. (Pedig metin fórumon mennyi jó író van… személyes kedvencem woaning már szerintem jó pár mostani sztár-írót (ilyen Stephenie Meyer féléket) csuklóból leköröz… hjajj de vártam valami hozzá hasonló tehetségre e körökben, de csalódnom kellett.) Szóval olvasgattam és olvasgattam szinte egész nap majd eldöntöttem, hogy kritikákat is fogok írni róluk. Bizony! Szóval itt is az első alany, az első történet. Ami egész pontosan fanfic kategóriában fut. Címet nem találtam, mint ahogy azt sem hogy ez végülis minek a fanficce.  Az író egyébként Tomii egy 15 éves Lady Gaga fan srác.(Aki állítása szerint szeret olvasni is, bár úgy tűnik, hogy megakadt a mostani sekélyes irodalomnál és ez sajnos a fogalmazásmódján is durván visszaköszön. Nem azt mondom, hogy mindenki legyen egy Tolkien, de azért egy irodalmi műben (igen, a fanfic is az) illik szebb kifejezéseket használni. )  Szóval eléggé vegyes érzelmekkel álltam neki az olvasásnak és sajnos elég nagy meglepetés ért, nem a jó értelemben. Az első fejezetet olvasva sok helyen olyan WTF fejet vágva ültem a monitor előtt hogy ezmiez?  Mi az, hogy megölik (ami közbe ugye feltehetően dulakodnak) de az istenverte iPod végig a helyén marad. Ja, bocs biztos oda van betonozva…A másik meg az, hogy te egyáltalán nem tudsz fogalmazni, sajnálom, de ez így van. Semmi leírás a környezetről a szerencsétlen főhős lelkiállapotáról (ha engem megöltek volna és ráadásul utána még fel is élednék, mint egy zombi biztos nem így reagáltam volna. Legalább megijedt volna vagy mutatott volna valamiféle érzelmet.) Ehelyett csak rohan, mint a mérgezett patkány és beszól a gyilkosának, aki szintén nem reagál semmit (Vagyis bocsi annyit igen hogy falfehér lett, de az nem igazán reakció legalábbis szerintem.) Szóval ott tartunk, hogy menekülünk ki a temetőből, de hoppá ez az ott lakóknak nem igen tetszik.(Lehet, már családtagnak tekintik szegény leányzót? Hmm…) Szóval már zombi pajti elől is menekülni kell (menekülni? Láttál te már zombit? Nem mondhatóak túl mozgalmas egyéneknek… ha érted mire célzok) mert megesz, az meg nem pálya. (Amúgy meg, ha MENEKÜL, a zombi elől honnan tudja, hogy hideg a bőre? Vagy mint a szellemek már a zombik is hideget árasztanak magukból? ( Én eddig csak azt hittem, hogy csak bűzt, de te tudod.)) Amikor rájön, hogy a kapun lakat van, és nem enged a rángatásnak tovább futunk (itt már le tudjuk hagyni zombi pajtást…) egy KERÍTÉSHEZ! Majd mikor zombi pajti most már családtagjaival kiegészülve beér minket, rájövünk, hogy tudunk REPÜLNI! (De ami vicces, hogy először csak idézem „egy másodperccel tovább maradtam a levegőben, mint amennyit kellett volna.” pár pillanattal később már „Újból nekirugaszkodtam, és megpróbáltam repülni” na de oké, ha neki ennyi idő elég hogy felfogja a dolgokat… Istenem okos a gyerek.) Majd fittyet hányva a fizikára szépen átlebegünk a kerítés felett és minden szuper megmenekültünk. A fejezet pedig egy brutálisan sejtelmes „Azt hiszem, elég nagy bajban vagyok.” megszólalással ér véget. (Eddig nem esett le almás pudingocskám?) Összefoglaló: Az első fejezet rövid és csapongó. A fogalmazásmódod nyers és a szókincsed is elég szűk, arról nem is beszélve, hogy te is azok közé tartozol, akik elkapkodják az egészet ennek végeredménye pedig egy olyan maszlag lesz, amit szerintem még az író maga sem ért. Ja és még egy dolog ezzel a fejezettel kapcsoltban „Utóbbit tettem, majd elkezdtem rángani.” mi van? Epilepsziás rohamot kapott a szerencsétlen vagy mi a szösz? (Bár szerintem az remegni akart lenni esetleg reszketni csak aztán megtetszett a „rángani” szó mert hát az olyan horroros, jujcsíí!) Ennyit tudok mondani/ írni az első fejezetről röviden… akarnék többet is, de hát elég rövid volt.(A minek most kivételesen örültem is) Aztán félve, RESZKETVE, bár de neki indultam a második fejezet elolvasásának is… A második fejezet első mondatával sikerül ismét felforralnia az agyvizemet. Hova a halálomba volt rögzítve az a nyomorék iPod hogy a gyilkosságot, zombi pajtik elől menekülést és még a kerítésen átrepülést követően is megvolt? (Csak azért akadtam fenn ezen ennyire, mert ha az ember egyszer életveszélyes helyzetbe kerül nem az a nyamvadt zenelejátszó lesz az, amit menteni próbál…) így az első sokk után rájöttem, hogy nem sokkal többet várhatok ettől a fejezettől, mint az előzőtől. (hjaj pedig reménykedtem hidd el!) Miután túljutottam az iPod témán (ami itt szerencsére egy mondattal le lett rendezve) egy kisebb monológ félét olvashattam a főszereplőtől, amiben megpróbálja összefoglalni az érzéseit. Sikertelenül. Ugyanis itt kéne egy olyan résznek lennie, aminek segítségével az olvasó átérezhetné a félelmét, összezavarodottságát és kétségbeesését. De e helyett mi történik? Ismét csak összecsapod és megölöd a kialakulóban lévő minimális hangulatot is.  Majd ismét a zombik (Itt jegyezném meg hogy a zombik korántsem kékek. Ha nem hiszed, tégy egy túrát egy hullaházba, majd meglátod. Ja és ha szerinted finomak, akkor egészségedre…) szóval ismert a recept megint menekülünk előlük (A változatosság kedvéért) vagyis csak próbálnánk, mivel hirtelen nem tudunk mozdulni… hoppá! Az első sokk után pedig mit csinálunk? Na, mit? Megpróbáljuk irányítani a zombikat! Hát nem kézenfekvő? (Bár miért is ne elvégre a repülés is ment…) Szóval szépen transzba esünk, majd ismét jön egy filmszakadás, és amikor visszatér a kép akkor már szinte hazaért a csajszink, majd szóba elegyedik egy öreggel, aki egy sikátor mélyéről szólítja le. (Csak nekem logikátlan?) A fickó elmondja neki, hogy ő a kiválasztott, de a főszereplő nem hogy ismét nem reagál semmit sem (ez már megszokhattuk) de még ott is hagyja az öreget a francba. (Én biztos nem bírtam volna ki, hogy ne tegyek fel jó pár kérdést.) Szóval felmegy, a szobájába ahol kiderül, hogy már szellemek is kísérthetik, hiszen egy fenyegető üzenet fityeg a MacBookja képernyőjén (Csak nekem feltűnő a márkanevek túlzott használata? Jó lett volna az egyszerűen laptopként is, nem értem miért kellett hangsúlyozni, hogy MacBook.) Mindezek után szépen nyugisan lefekszik alukálni. Majd, mint ahogy sejteni lehetett másnap a suliban mindenki az állítólagos meggyilkolásával foglalkozik, no meg azzal hogy a gyilkosa jelenleg valamelyik közeli gyogyósházban próbálja feldolgozni a történteket.  De hogy még inkább bonyolítsuk a történetet a sünök is beköszönnek (Igazán katonás, szigorú módon… hiszen ilyen egy igazi sün!) Nos, itt ér véget a második fejezet. Külön összefoglalót ide nem írnék, mert ugyanaz elmondható erre a fejezetre, mint az előzőre. Talán annyival vagyok pozitívabb ezzel e résszel kapcsolatban, hogy itt azért már látok próbálkozásokat pl.: a monológra. Összességében még azért annyit írnék, hogy Tomii egyáltalán nem javaslom neked, hogy ezen a szinten publikáld az írásaid, mert egyszerűen kinevetnek. Rengeteg gyakorlásra van még szükséged és a szókincsed sem ártana bővíteni. Ennek legkönnyebb módja az, hogy olvasol, de nem tini regényeket hanem „rendes” könyveket.  Ja és még egy fontos dolog, meg kell tanulnod leírást írni, hiszen ha nem tudod kellőképp egy szereplő lelki állapotát, hangulatának változásait ábrázolni, akkor hogy várod, hogy az olvasó azonosulni tudjon vele? Ennyit akartam remélem, nem veszed sértésnek a kritikámat. Vége

Reila írta július 14-én 21:40 perckor

Új dizi ^-^

Jóreggelt ^^ (vagy ezzel már elkéstem ? hmm  :/) Na, nemhúzom az időt, felkerült a legújabb kinézet ~ jipíí XD Ez most kivételesen nem saját rajzolású (meg is látszik...sokkal jobb..lol) hanem Morrowindes screenshotokból készült *^* A vers címe : Az idegen, és igazából nem is vers hanem prófécia, ha felkerül a történet amjd megértitek >3<" (amúgy imádom ... annyira szép ) Egyébként most végre összehoztam egy sötétebb dizit és végre nem egy színre épül az egész >.< Remélem így nektek is jobban tetszik. Node még van egy két dolgom akódolással, azt befejezem. Baíbaí ..... kommenteeet ~ XD

Reila írta július 14-én 11:52 perckor

www

Umm...szijasztok ~ ^-^ Végre idetoltam a képem mi ? ^-^ Nos, most hoztam rajzot is (végre) remélem tetszeni fog :) : Nos, bemutatom nektek Harut. Mint látszik ő egy elfecske azaz tünde (brr de nem szeretem ezt a szót használni >3<") Már jó idős körülbelül 100-150 éves, de faja miatt ez meg se látszik ugye... Öhm "szakmáját" tekintve íjász és egy kicsit ért a gyógyításhoz is :) (szemkötő le nem maradhatott !... lassan már a védjegyemmé válik...) Ha a teljes képet szeretnétek látni csak katt rá. Csináltam még egy ilyen kis idézetes képet , egy morrowindes idézet van rajta (az álmodók mondják ezt ha Dagoth Ur legyőzése után beszélgetni akarsz velük ... szerintem nagyon szép) : És hozom a kihívás két napját amivel el vagyok maradva: 7. nap: Szoktál olvasni? Mik a kedvenc könyveid? Szeretek olvasni, de szinte csak fantasy esetleg horror témában. Az ilyan most divatos (pl tvájlájt és társai) könyveket RÜHELLEM... nem is mondanám rájuk higy "könyv" o.O (HP is idetartozik...azt se szívelem..sőt..xd) Amit szeretek az pl A gyűrűk ura *^* Vagy még esetleg amit most olvasok....az pedig a "pusztító angyal" néven fut de igazán jó :)  8. nap: Négy dolog, amit el szeretnél mondani különböző embereknek Goldieee: Mikor tudunk már végre veszélni ? T^T annyira hiányzool ~ *ölelgeti* Ayu(anyuciii): Akkor is talizni fogunk egyszer még ha gyalog is kell elmásszak hozzád *^* Dante: hiányzol nagyon <3 és tudom, hogy ezeket a sorokat se fogod elolvasni, de koszönöm neked azt a több mint egy évet amit elhülyültünk nomeg a privát szerós és  xates éjszakázásokat XD Nekem akkoris Dantuci maradsz ~ ♥ ♥ ♥  R.:Talii ~ vasárnap o^o de félek egyedül kimenni hozzád ... még sosem voltam Dusnokon ~ x'D ~~~ Ennyi lettem volna pááápááá *-*

Reila írta július 14-én 00:38 perckor